RumBumm blog – Kritika, csevegés a videókról

Persze az is lehet, hogy velünk van a baj, nem elég kifinomult a humorérzékünk, vagy egyszerűen csak túlságosan zárkózottak vagyunk a világ abszurd dolgaival szemben, de gyakran előfordul, hogy nem értünk meg bizonyos videókat. Így van ez a most látható Rumbumm versenyművel is, amelyet képtelenek vagyunk felfogni, értelmezni. Egy jó hangulatú esküvő képei láthatóak, ahol feketék-fehérek mulatnak együtt remek hangulatban, régies köntösbe bújtatva, vidám szalonzenével fűszerezve. Hogy ez most pontosan kinek az esküvője, számunkra miért is lehet ez érdekes, nem tudtuk meg. A keresőszavak között viszont ott van Barack Obama, Hillary Clinton, Sarah Palin, Ashlee Simpson (hogy a bánatba kerül ide az eszkábált orrú popcsajszi?), de még John F. Kennedy is, de egyiket sem véltük felfedezni a videón, biztos mindenki a különszobában itta a dugi piákat. Közben meg megy a tánc veszettül, a zene meg egyenesen király, de hát akkor is, most miről is van szó?

Szóval lehet, hogy a kubai út varázsa, vagy a többi nyeremény sarkalja az embereket arra, hogy gondolkodás nélkül feltöltsön bármilyen videót, ez végül is nekünk nem akkora baj, legalább az utolsó (igen szűkös) napokban is van min csámcsogni. Egyébként még öt napig nyitva van az aranykapu, és örülnénk, ha adnátok nekünk még lehetőséget arra, hogy pozitívan is nyilatkozhassunk, még pöröghetne kicsit a verseny. Reméljük lesz még olyan videó, amelyet képesek vagyunk értelmezni. Mint például ez:

Megértettük, hogy ez legalább nem macska. Köszönjük szépen!

Egészen biztosak vagyunk abban, hogy egyik egyetemen vagy főiskolán sem unalmas a diákélet, de most a BME építészmérnökei be is bizonyították, hogy komplett elmebetegek - természetesen a szó pozitív értelmében. Nekik ugyanis a buli nem csak a sötétben vonagló tömeges testmozgást jelenti, hanem éjszakai mókázást a bevásárlóközpontban, versenyt a bevásárlókocsival, lufipukkasztó kísérletet, gladiátorharcot saját jelmezben, embermeghajtású gépek gyorsulási futamát, és még sorolhatnánk a végtelenségig, de beszéljenek helyettünk inkább az építészek maguk, akik voltak olyan kedvesek megosztani a Rumbumm népes táborával éjszakai életük sokszínűségét.

Nem tudjuk, hogy a zene, a királyul összevágott képi anyag, vagy egyszerűen a lefilmezett cselekménysorozat fogott meg minket, de most mindannyian szívesen lennénk kollégiumi diákok, akik agyament ötletekkel ütik el az időt, és videókat regisztrálnak fel a Rumbumm oldalára. Vonzó ez az egész atmoszféra, kicsit irigykedünk is, és szeretnénk még ilyen videókat kapni még a verseny utolsó napjaiban is, mert pontosan erre voltunk kíváncsiak. Ne legyen senki szégyenlős, főleg, ha ennyire király módon képes eltölteni az éjszakáját. Azért reméljük, tanulnak is valamit, és a következő építész generáció nem csak az eszement bulikra fog emlékezni, mert akkor városainkra igen kemény esztendők várnak. Bár, ha elég gyakran vannak, és sokáig tartanak a bulik, akkor kit érdekel majd, hogy hol is lakunk?

Van annak valami bájos, megmosolyogtató oldala, amikor a gyerek a családban zsugázni tanul, hogy legyen, aki majd lenyomja a nagypapát ultiban az ünnepi összejöveteleken. Még viccesebb, hogy a kártyázás nagy mestere (jelen esetben a mama) próbálja a magyar kártya nagy értékű lapjait tökös, makkos, sapkás, koronás bácsikként értelmezni, ettől az egész leginkább önmaga paródiája lesz. A gyerek mindezzel együtt egyébként komoly esélyekkel indul a Rumbumm cukisági versenyén, amely ugyebár semmit nem jelent, csak dicsérjük a szülők génjeit. Szívesen megnéznénk, hogy a komoly felkészítés után vajon hogyan vizsgázik a nagypapával szemben a kis zsugás, szerintünk a magyar kártya Korda Gyurija cseperedik fel éppen szemünk előtt. Na de lássuk a flopot!

Azért vicces, hogy apu a háttérben kiakad a "sapkás bácsi" meghatározáson, de az edző szerint így könnyebb a gyereknek megtanulni a lapokat, és ezt mi férfiak úgysem értjük. A női "megérzés alapú" kártyázás amúgy is sokkal sikeresebb, mint a racionalista, férfias megközelítés, ezt el kell fogadni, nincs mese. És ha ezt nem hinné el nekünk valaki, akkor versenyen kívül mutatunk egy videót, tessék csak megnézni, hogyan is nyomják a csajok a pókerasztalnál:

Van még kérdés? Jó lesz az a sapkás bácsi!

És visszatért. Talán még emlékeztek az Unknown Places nevet viselő videóra, amelyet az egekbe magasztalt az egész Rumbumm stáb, mert nagyon komoly, profi munkának éreztük. A magát pigscutter-nek nevező felhasználó most újabb versenyművel örvendeztette meg a nagyérdeműt, More Fire című videója szintén elég elborult, és nem túl meglepő módon hozza a szintet, amit elsőre felállított. A zene nagyon bejött (amennyiben nem saját mű, örömmel vennénk, ha megosztaná velünk az előadó nevét, dal címét, vagy elküldhetné a zenét, miegymás), és a mellékelt vizuális segédeszköz sem vall szégyent. Egyedül a lángoló házba tudnánk belekötni, ha nagyon akarnánk, de mivel mi nem tudnánk még csak hasonló minőségű klipet sem csinálni, ezért befogjuk a lepénylesőnket, és tisztelgünk, mint kiskatona eltáv előtt. A bevásárlókocsis részek pedig kifejezetten üdítően hatottak, de az egész munka megint nagyon rendben volt, csak gratulálni tudunk. Ismét.

Egyébként az Unknown Places-nek elképesztő nézettsége van, tehát a célegyenesbe érve igen komoly esélyeket jósolunk neki, de ez még nem jelenti azt, hogy vége lenne a bulinak. Egy nap is elég több száz kattintáshoz, csak azért meg is kell dolgozni, olyan anyagot letenni az asztalra, amire ráindulnak az emberek. És bizony a megfelelő keresőszavak betárazása sem hátrány, elvégre mégis csak a Youtube az a pálya, ahol a Rumbumm olimpia lezajlik, és igenis számít a nézettség. More Fire - ezekkel a szavakkal buzdítunk tehát mindenkit a nagy hajrára, mert még mindig van miért küzdeni. És az ilyen versenyzők csak egyre emelik a tétet, ami szerintünk örvendetes dolog. Szerintetek is az lenne, ha egész nap macskákat bámultatok volna.

Nem kell alkohol, nem kell drog, csak ez a csoki kell - derült ki Tibor monológjából, aki a neki szegezett költői kérdésre vadult meg. A kamera másik végén Marketinges Janika barátunk, akinek lelkességéről ugyebár felesleges ódákat zengeni, tudja már minden kisdobos, hogy milyen is az igazán eredményes úttörő. Szóval jött Tibi, aki megkapta a legegyszerűbb nyitókérdést: "Neked mit jelent az éjszakai bulizás?" Tudniillik Janika ráment csúnyán a Cerbona Night státusz-szimbólum megközelítésére, ezért minden videójában a müzliszeletet hordozza körbe, mint szent ereklyét. Ha lenne müzli-lovagrend, egészen biztosan törtető hősünk érdemelné ki, egyébként meg igaza is, tudja csak meg a nagyvilág, hogy milyen új íz hódít az éjszakában. Ezt támasztja alá Tibor rohama is, aki egészen megbolondul a müzliszelettől, és túlpörögve magyarázza, hogy nem kell semmi serkentő anyag a szervezetébe, csak a Cerbona. Nincs is ennél nagyobb dicséret, mint amikor a reklám megalkotja saját magát. Ami pedig ezek után következik, az a Janika-kultusz, egy kis Rumbumm ajnározással egybekötve. A végén már azt hiszik az emberek, hogy statisztával dolgoztatunk, de nem!

A végén odakerült egy kis vers is:
"Mindig egyél Cerbonát,
Hogy jobb legyen az éjszakád"

Na, drága, mélyen tisztelt publikum, itt kezdődik a költészet és a marketing közös útja. Semmi cicoma, semmi sallang, csak hatásos, egyenes üzenet a célcsoport arcába, finom, rímre hajazó, hasonló hangalakú szavakkal megfűszerezve, a bontakozó költészet élményét adva ezzel a vásárlóerőnek. Nem is tudunk már erre mit mondani, egyszerűen bírjuk Janikát, megédesíti napjainkat, ő a Rumbumm saját bejáratú kis müzliszelete. Legyen szép mindenki péntek estéje, küldjétek az anyagokat, legyen a verseny utolsó hajrája legalább olyan szórakoztató, mint Tibor őrülete és Janika versikéje. Köszönjük srácok!

Egy 2005-ben készült - feltehetően - munkahelyi bulinak lehetünk szemtanúi, ha van türelmünk végigbambulni hat percet az alábbiakban. Sok programozó-arcú fiú, és titkárságról, vagy személyzeti osztályról kiszakadt menyecske könnyed és laza estéjét láthatjuk valami kellemes hangulatú klubban. Hat perces giga-montázsban, úgy, hogy közben nem történik semmi. Megy a dob+basszus, miközben mulat a vállalati bagázs, kár, hogy ez kívülről nézve annyira érdekfeszítő csupán, mint egy főzelékkel teletömött óvodás mélyalvásos hortyogása a napközis ágyon délután fél 2-kor. Na de beszéljenek inkább helyettünk a lebilincselő képsorok:

Mondjuk azért bizonyos dolgokat tiszteletben kell tartani. Sikerült végre az éjszakázásról valami kézzel foghatót alkotni, és egyetlen macska sem szerepelt a videóban. Ezért mi már hálásak vagyunk, nehogy aztán itt szó érje a ház elejét, hogy a Rumbumm stábot milyen nehéz is kielégíteni. Nincsenek nekünk nagy igényeink, de azért hat perc alatt legalább egyetlen érdekes helyzet, pikáns kép, vicces szituáció belefért volna, hogy ne koppanjon a fejünk az asztalon, ne csurogjon a nyálunk a billentyűzetre. De a szereplők ezt egészen biztosan másképp látják, épült a csapat, erősödött a vállalati szellem, megindultak a mutatók. Hajrá gyerekek, felőlünk mehettek ti is Kubába, csak vegyétek rá a kollégákat, hogy szavazzanak rátok. Még van időtök!

Hol vannak már azok a szép idők, amikor egy akusztikus gitár húrjainak csengése, és egy bátor énekhang tiszteletet parancsolt maga körül? Ilyenkor mindenki összekapaszkodott, és együtt énekelte, hogy a börtön ablakába soha nem süt be a nap - legalábbis a mi kamaszkorunkban még ez volt. Mára azonban sok minden megváltozott. Először is nem a tábortűz körül gitároznak a fiatalok (már ha egyáltalán gitároznak), hanem egy kellemesen kialakított konyhában teszik mindent, a mikrohullámú sütőt körbeülve. Másodszor a gitáros annyi figyelmet kap csupán, mint egy kinyomott pattanás, egyedül sörét szorongató barátja hallgatja elmélázva, a háttérben a többiek öncélú hangoskodása szomorú képet fest a jelenkor művészetre való hajlamának elcsökevényesedéséről. Pedig a srác nem is rossz, hangja is van, zenéjétől sem futna fejjel a tűzfalnak az ember, de a videó szerint hatása mégsem volt sok. Legalább egy klip készült a konyhai unplugged koncertről, amelyet mi meg is kaptunk, meg is mutattunk a nagyérdeműnek, innentől a döntés a közönség kezében van. Ha úgy érzitek, hogy Kubában szebben szólna ez a gitár, vagy jobb arc lenne a hallgatóság, akkor tudjátok a dolgotok, ismerősök vagytok már a Rumbumm világában, nem igaz?

Éppen tegnap kezdtünk el könyörögni a Rumbumm versenyműveit böngészve, hogy ne érkezzen több másodkézből felhasznált videó, de megint csak egy tévéből felvett műsorral lettünk gazdagabbak. Ezt viszont muszáj kiraknunk, mert valami olyan sehonnai bitang bohóc kabarét sikerült látnunk, hogy azóta sem térünk magunkhoz. Láthatóan valami fejlődő ország, fejlődő humorú, fejletlen tévéműsorával van dolgunk, ahol vagy pénzt kapnak az emberek a röhögésért, vagy azon röhögnek, amin mi is. Az egészen!

A hidrogénezett és a vakarcs - valami ilyesmi fantázianevet adtunk a furcsa párosnak, akik amolyan mozgásszínház jelleggel próbálnak maradandót alkotni, de produkciójuk megakad azon a szinten, hogy hülyén mozognak, előhúznak egy kalapot a nyúlból, meg egyetlen ötlettel erőltetik a nevetést indokolatlanul hosszú ideig. Azért néha akadt egy-két jobb pillanat, de a kivitelezés olyan, minta a fonóban az enyhén ittas Feri bácsi adna elő egy rögtönzött stand-up számot akrobatikus elemekkel fűszerezve, amíg le nem csapkodják az asszonyok sodrófával dühükben.

Egyébként az külön megérdemelne egy Night szeletet, aki megmondja nekünk, hogy vajon melyik országban sikerült ezt a produkciót színre engedni, bár nem kergetünk hiú ábrándokat, nálunk is összefújta már a szemetet a szél a tévéműsorokban, nem is egyszer. Kicsit a Hajós András féle "Benne leszek a tévében" című morális válság derengett fel, de ott legalább volt gong, meg jóérzésű emberek, akik szóltak, ha már tömegpusztító fegyverré nőtte ki magát a műsor. Nektek viszont most jön csak a neheze, tessék megnézni ezt a produkciót!

Továbbra is áll a tegnapi szépkönyörgés fő motívuma: adjatok nekünk saját szellemi terméket, macskák és tévéműsorok kíméljenek! Legyen szép az éjszakátok ma is, és osszátok meg velünk! Van miért küzdeni.

Utazási rovatot indít a Rumbumm, mert vannak ilyen irányultságú versenyzőink is. Igaz, nem nagyon törték össze magukat, hogy saját művükkel induljanak el a kubai út megnyerésének mámoros érzéséért, inkább csak a "Mutasd meg a mások videóit" szlogennel ellátott gyorslopási versenyelvet sajátították el. De próbáljunk meg korrektek lenni, az első videó esetében nem vagyunk annyira biztosak abban, hogy máshonnan felhasznált darabról van szó, de Mexico City névvel, angol kommentárral fűszerezett, erősen PR-szagú munka esetében az egészséges kétkedés talán nem túlzott reakció. Mindenesetre a zene csodálatos alatta, így csak azért érdemes megnyomni a "Play" gombot, egyébként nem karmol meg a kreativitás, és az eredetiség varázsától sem lúdbőrzik a karunk. De azt tényleg nem tudjuk eldönteni, hogy lopás-e vagy sem, talál az alkotó maga kommentálhatná nekünk, lehetőleg igazat szólva.

Mai második videónk azonban egészen biztosan nem önálló munka, ugyanis egy New York városát népszerűsítő reklámfilmről van szó, amelyet csak azért rakunk ki ide, mert nagyon ötletesnek, látványosnak és hatásvadásznak találtuk, tehát amolyan "Reklámzabálók késő délutánja" jelleggel most ti is megnézhetitek, hogy akarja a csillogó amerikai nagyváros eladni magát a külföldieknek. Mese habbal, mondhatnánk, és nem is járnánk messze a valóságtól, de maga a reklám nagyon pofás. Ettől függetlenül az önálló szellemi terméket szeretjük, más tollával ékeskedni kicsit olyan izé! Vagy nem is kicsit...

Na, egyetek sok spenótot, és mutassátok meg végre, hogy nem csak ilyen videókkal lehet egy versenyen indulni. Nem akarunk több rajzfilmet, reklámot, tévéműsort, meg lefilmezett tévét, amelyben tévéműsor megy. Éhezünk a mókás otthoni videókra, és az ötletes kisfilmekre, igazán segíthetnétek kicsit!

Rajongói termékkapcsolásnak is nevezhetnénk a most következő pályaművet, és persze alkotóját is jól ismerheti már a Rumbumm összes látogatója. Az Ákos fanatikusként visszatérő Marketinges Janika ismét bemutatta nekünk, hogy ő nem nyugszik le egyetlen pillanatra sem, és ahogy a játékokat is halálosan komolyan veszi, úgy zenei rajongása is magasabb szférákban mozog, mint az utca embere esetében. Ákos közben vég nélkül nyomja, hogy ilyenek voltunk, vadak és jók, Janika pedig valóban bűnösök közt is ártatlan. Látszik, hogy mindent szívügyének tekint, Ákos mellett is úgy pózol, mint az élet császára, rajongásának életképei pedig már szinte zavarba ejtők: Janika nem szeret, Janika imád. Míg más versenyez, Janika élet-halál harcot vív. Nekünk csak Rumbumm, Janikának RUMBUMM. Szívünk szerint elindítanánk a következő olimpián minden számban, vagy belepusztulna, vagy 200 aranyéremmel térne haza. Beleférne az emberbe egy láda nyugtató, de komolyan mondjuk, Janika harci szellemét tanítani kellene, szegényebb lenne az egész Rumbumm világ, ha ő nem talál ránk.

Ezek után kell még magyaráznunk valamit? Egyébként fogunk még - legalább - egyszer foglalkozni végletesen elszánt barátunkkal, ugyanis van még egy versenyvideója. Kár, hogy így elaprózta magát, saját szavazatait és nézettségét osztotta meg ezzel, viszont sikerült ikont varázsolnia itt magából, és tőlünk legalább egy virtuális vastapsot érdemel ezért. Ha pedig kijut végül Kubába, mi pezsgőt bontunk, az is biztos!