Hol vannak már azok a szép idők, amikor egy akusztikus gitár húrjainak csengése, és egy bátor énekhang tiszteletet parancsolt maga körül? Ilyenkor mindenki összekapaszkodott, és együtt énekelte, hogy a börtön ablakába soha nem süt be a nap - legalábbis a mi kamaszkorunkban még ez volt. Mára azonban sok minden megváltozott. Először is nem a tábortűz körül gitároznak a fiatalok (már ha egyáltalán gitároznak), hanem egy kellemesen kialakított konyhában teszik mindent, a mikrohullámú sütőt körbeülve. Másodszor a gitáros annyi figyelmet kap csupán, mint egy kinyomott pattanás, egyedül sörét szorongató barátja hallgatja elmélázva, a háttérben a többiek öncélú hangoskodása szomorú képet fest a jelenkor művészetre való hajlamának elcsökevényesedéséről. Pedig a srác nem is rossz, hangja is van, zenéjétől sem futna fejjel a tűzfalnak az ember, de a videó szerint hatása mégsem volt sok. Legalább egy klip készült a konyhai unplugged koncertről, amelyet mi meg is kaptunk, meg is mutattunk a nagyérdeműnek, innentől a döntés a közönség kezében van. Ha úgy érzitek, hogy Kubában szebben szólna ez a gitár, vagy jobb arc lenne a hallgatóság, akkor tudjátok a dolgotok, ismerősök vagytok már a Rumbumm világában, nem igaz?