RumBumm blog – Kritika, csevegés a videókról

Még a blog indulásakor feszegettük azt a kérdést, hogy bizony nem árt egy tematikus versenynél, ha az indulók megpróbálják magukat legalább alapszinten tartani a kiírás alapjaihoz. A "Mutasd meg az éjszakád" persze igen szabadon értelmezhető dolog, de semmiképpen sem jelenti azt, hogy "Mutasd meg a tévéből felvett kedvenc rajzfilmedet, amely egészen biztosan nem a te szellemi terméked, de azért felnyomod, hátha nyersz vele egy ajándékcsomagot". Nagyon könnyű összekeverni a két üzenetet, ám mégsem egyformák.

(Igen, megint kaptunk egy rajzfilmet, amit nagyon szeretünk, de nem fogjuk kitenni)

Aztán akadnak még olyanok is, akik nem rajzolt állatokkal, hanem igaziakkal kívánnak hatni a nagyközönség szavazási ingerére, mint például a következő alkotás beküldői. Az állatkerti kölyökoroszlán édi-bédi, cukorfalat, üntyüm-püntyüm manifesztációja minden családanyát, kislányt és 50 feletti portást meghat...

És végül ugyanaz a recept, de most aranyos majmokkal, akik a frászt hozzák a gyerekekre. Bámulatos!

Aki figyeli a Rumbumm videók színes kavalkádját, annak bizonyára nem ismeretlen a Janika név. Ő az, aki olyan könnyedséggel kapta magára a "Marketinges" becenevet, mint könnyűvérű lány a nercbundát. Becsületére legyen mondva, nem is hagyta annyiban a dolgot: újabb videót küldött nekünk, ahol barátai társaságában Hollandia felé veszik az irányt. A Rumbumm útifilmből megtudhatjuk, hogy bizony a magyar embernek a holland éjszaka egyet jelent a pusztával, hogy mi is a "Hotel Rácsos", és hogy húsz deka 270 forintba kerül. Nem világos? Nézzétek meg Janika road-movie produkcióját:

Oké, hazudtunk. Most sem lett világosabb. Ám az a tény, hogy Janika olyan erővel nyomatja a Night szelet életérzést, mintha Pulitzer díjat remélne, mindenképpen örvendetes. Különösen kedves nekünk az amatőr utcai kutyaviadal (2:05-nél) képsora, ahol a kameraman amolyan közvetítői ars poetica jelleggel megmondja az úgyvant: "Ezt csak azért veszem fel, hogy... hogy lásd". Lehetne ezt ugyan szebben kifejezni, de igazabban semmiképp.

Utolsó szavainkat írjuk, amikor a versenyvideók között feltűnik Janika harmadik műve is. Aki szeretne előrerohanni, az megteheti ide kattintva, de mi még várunk kicsit, nyújtjuk az élvezeteket, mint a tantra. Hamarosan újra találkozhattok Marketinges Janikával, aki ismét varázslatos Night szelet promócióval örvendezteti meg a nagyérdeműt. De ez egy másik nap csodája lesz...

Ezzel a felszólítással rögzítette egyik kedves versenyzőnk a következő videót, ahol egy kedves családtag/barátnő/statiszta látható, ahogy az alkonyzónában eljárja kedvenc táncát. A szürke bérház apró szobájában megelevenedő Lord of the Dance árnyjáték számtalan kérdést vet fel az emberben. Ezek nagy része leginkább amolyan Madách féle "Megy-é előbbre majdan fajzatom?" kirohanások, de elmerengtünk az ír zene jelentésén, az arctalan árnyalak romantikáján és a "Na, ennyi volt" szavakkal formázott rezignált búcsú fájdalmán is.

"Sejje hujja hajj" - ezekkel a szavakkal címezték e művet, és talán e három szó sokat mondó, mögöttes jelentése tükrözi legjobban azt a vizuális gyönyört, amelyben részünk lehetett a táncoló családtag/barátnő/statiszta videóját megkönnyezve. Egyébként a Rumbumm versenyen nagy ötlet lenne, ha ez a titokzatos árny különböző stílusgyakorlatokat mutatna be táncokból, vagy elbalettozná a Vissza a jövőbe trilógiát. Várjuk tehát a további jelentkezőket, munkákat is, mert sosem lehet tudni, melyik út vezet Kubába.

Gyanútlan péntek reggel volt, álmos, ünnep utáni hangulattal. Az utcán alig néhány ember, enyhe napsütés borítja be a várost, a nyár még fel-felsóhajt a közelgő tél jéghideg ölelésében. Számítógépünk halkan zörögve rajtol, a Rumbumm videók felé vesszük az irányt, ahogy azt minden nap tesszük. Ekkor még nem tudjuk, nem is sejtjük mi vár ránk a nevezők között. Alattomosan megbújik a tömegben, kiszúr minket, átkozottul türelmes. Nem hívja fel magára a figyelmet, csak csendben várja a sorát.

Megnézünk egy másik videót (nyárzáró party egy szórakozóhelyen, közel 6 és fél perc szeletelés, köszi), ő mindeközben nem mozdul, csak néz, figyel. Megvárja, hogy mi kattintsunk először. És akkor elindul. Átkozottul gyors, harmincegy másodperc alatt végez áldozatával. A lakodalmas zenével megbénít, a táncoló trió látványával a földbe döngöl, és a végén (amikor a szereplők maguk közé szólítják a nézőt) hirtelen adja meg a kegyelemdöfést. A presszó-muzsika pedig tovább szól a fülünkben: "Szerelmet szerelemért..."

Na és nektek milyen volt a péntek reggeletek?

Bocsássa meg a világ, de érkezett néhány olyan versenymű, amelyeket nem rakunk ki a blogra, mert nincs az a kreatív elme, amely képes lenne értelmes szavakat hozzájuk fűzni. Nagyon jópofa a Kispál koncerten történt robottánc, a Zanzibár hamiskás romantikája, a gyorsulási futam beharangozója, meg az MTN reklám, de ezek számunkra nem értékelhetőek (ha valakit érdekelnek ezek a videók, ide kattintva megnézheti). Továbbra is imádnánk, ha olyan felvételekkel neveznézek a Rumbumm vesernyre, amelyek saját éjszakáitokról szólnak, sőt, még jobb lenne, ha kreatív ötletekkel dobnátok fel a mezőnyt. A következtő videó ugyan kreatív munkának korántsem nevezthető, legalább a személyes érintettség morzsái felfedezhetőek benne:

Ez egyébként a "Mennyire volt készen a gyermekem a ritmikus társasági szeánsz keretében" című oktatóvideónk újabb részének is tökéletes nyitóképsora lenne, annyival megkönnyítve az aggódó szülök helyzetét, hogy itt könnyen be is azonosítható a szemzselén csúszó, fennkölten mulatozó fiatalság. Ők akarták, megkapták a nyilvánosságot. Mi pedig bízunk az igényesebb indulókban is, a többieknek Zubor Csaba tart majd ingyenes viselkedéstant. Tudunk mi kemények is lenni!

Az alábbi alkoholmámoros ifjúsági gyűlésen jól látható az a pszichológiai probléma, amely szerint egy pörgő társaság nem tud mit kezdeni a belőle tragikus hirtelenséggel kivált, elájult emberrel. Ilyen esetekben két embertípus mutatkozik meg, az egyik mindenképpen szeretne valami megalázót tenni az eszméletlen felebarátjával, a másik csitítgatja az előbbit, hogy inkább ne. Az öngyilkos merénylők elszántságával berúgott alany meg csak alszik csendesen, miközben az operatőr is megunja szépen lassan a tetszhalott feletti harsány jókedvet, és a konyhába fordul új élményekért. Itt a legszebb pillanat a virsli főzésről folytatott bizonytalan eszmecsere: kiderül, hogy ma már szakács kell ahhoz, hogy megmondja, mikor van kész a virsli, és vajon melyik fajtának kell levenni a bőrét főzés előtt. Közben az ájult részeg felett mulatozó bajkeverők hangja átsejlik a konyhai brigád amatőr Stahl Judit performansza mögül, a virslik meg még félig nyersek. Lett volna több ötletünk is a folytatáshoz, de ennyiben kimerült az üzenet, vagy lemerült a kamera. Sosem tudjuk meg.

A Rumbumm videók között találtunk mára egy másik gyöngyszemet is, ahol egy Guitar Hero mintára kifejlesztett zúzás rövid montázsa tekinthető meg, már-már művészi prezentációban. Főleg, hogy végig teljes csönd kísérte a fejrázást. Vagy mindenki beteheti ide saját zenéjét, vagy egy buddhista metál koncertnek lehetünk szemtanúi, ahol már rég rájöttek, hogy valójában NINCS zene. Mindenesetre a mozgás parádés, tessék figyelni a rock&roll életérzés pantomim játékát.

Leginkább csellengő gyermekükért aggódó szülők figyelmébe ajánlanánk a következő pályaművet, amely méltán elismert Marketinges Janika barátunk diszkós világát fűzi tovább, csak itt a következő generáció került a középpontba. Vagy az van, hogy a fényképezés olyan előnyös, hogy mindenki fiatalodott tíz évet a felvételen - ezt nehéz innen eldönteni. Lássuk inkább, hogyan mulatnak a fiatalok:

Jól érzi a tisztelt látogató, teljesen felesleges volt ebből négy perces anyagot csinálni, bár néhol vicces volt a "több mint barátság" szerűen összeölelkező fiúkák, és az egymás popsiját bizonytalanul markolászó, tévéből lopott party-kultúrával ismerkedő lányok. Szülőknek mindenképpen hasznos továbbképzés, "Mennyire volt készen a gyermekem a ritmikus társasági szeánsz keretében" címmel akár oktató videóként is árulhatnánk. Megint hangsúlyozzuk, nem mi döntünk, szívesen megnézünk bármit, de a szavazók szigorúbbak lesznek, ez egészen biztos. Mégis egy kubai útról van szó...

Fegyelmezett, céltudatos, előrelátó. Ő Janika, aki megmutatta nekünk éjszakáit. Diszkó, diszkó, diszkó - ezzel a három egyforma szóval tudnánk leírni Janika érdeklődési körét. Videózik is persze mulatozás közben, ezt az árnyként táncoló tömeggel is tudatja maga körül, vagy csak önjelölt MC-ként próbál a house zenére rögtönzni a mozgóképkultúra szépségéről. Bárhogy is, így néz ki Janika éjszakája: 

Ami nagyon szívet melengető, hogy a RumBumm logó többször is felvillan az éjszaki élet mámoros fényei között, amolyan tudatalattira ható reklámüzenetként bódítva el a tömegeket. Táncolj, csajozz, érezd a ritmust, harapj a Cerbona szeletbe, regisztrálj, tölts fel videót, nyerj utat Kubába - ennél jobban összerakott kampányt egyetleg kreatív cég sem tudott volna összerakni. Szóval Janika marketinges, nem is a rossz fajtából. Mi pedig köszönjük, hogy megosztotta velünk éjszakáját, és betolta a Rumbumm életérzést a party-arcok hermetikusan zárt világába. Minden további erőfeszítést is nagy örömmel nyugtázunk a magunk bájos, humánus, alázatos módján. Ne tessék leállni!

Ha és amennyiben egy török diszkóban összegyűlt fél tucat férfi szórakozása érdekesnek tekinthető, akkor ez egy nagyon érdekes videó. A videóhoz mellékelt comment szerint "partyyyyy transfesztita énekessel" látható ezen a kis szösszeneten:

Hát mi "transzfesztita" énekest bizony nem láttunk. Kerestünk tranvesztita énekest is, az sem sikerült. A férfiak meg csak mulattak fesztelen, járták a körtáncot, és már vége is lett ennek az egy percnek, melynek emlékére újabb egyperces csönddel adóztunk. Két perc telt el így az életünkből, amelyet felesleges dolgokra fecséreltünk el.

Aztán megnéztük ezt a videót is, amely szintén versenyzőként érkezett a Rumbumm versenyre, ám nem nagyon értjük a sporttévéből kimásolt rettentően cikis öngól és a "Mutasd meg az éjszakád" felhívás közötti kapcsolatot, de kik vagyunk mi, hogy gátat szabjunk az emberi fantáziátlanság szabad szárnyalásának.

Ha akad bárki, aki a következő versenyművet képes megérteni, és elmagyarázni nekünk, hogy miről is van szó, akkor annak nevét beiktatjuk esti imánkba és szobrot emelünk neki a hátsó kertben. Lehet, hogy velünk van a baj, de mi nem értjük, kikről van itt szó: 

Szomorkás gitárzenére ballag három erősen alternatív hobó kinézetű fiatalember a belvárosban, a feliratok szerint egyiküket Csepkének hívják. Hogy ki a bánatos nyavalya az a Csepke, arról nem szól a fáma, de tény, hogy hőseinknek nincs több vize, ezért barátunk kiborul, és nemi szervnek nevezi a férfi - hogy melyiket két társa közül, azt sosem tudjuk meg. Aztán összevesznek a legények, és mindenki más autóroncsban tölti az éjszakáját.

Két, viszonylag egyszerű szóval tudnánk reagálni a látottakra: "mi van?" Most akkor mi a para a vízzel, miért borult ki Csepke, és vajon kit illetett nyomdafestéket nem tűrő szavakkal? Vajon az egymástól távol eső autóroncsok távolsága mutatja-e korunk emberi elidegenedésének aggasztó nagyságát, és a víz az érzelmek metaforája lenne? Vagy csak keményen elszálltatok srácok? Megnéztük ezt a videót, és most valahogy így nézünk ki: 

A Rumbumm nevére esküszünk, soha többet nem nyaljuk meg a bélyeget a postán. Ki tudja, mi van rajta...