Dönci tudta, hogy a győzelem nehéz lesz. A szomszéd kukában lakó Bendegúz kemény macska, már akkor egereket szaggatott szét, amikor Dönci még csak a tejet lefetyelte békésen tálkájából. A boldog békeidők azonban elmúltak már, és a kegyetlen összecsapás sötét viharfellegei gyülekeztek a gondtalan macskaélet egén. Bendegúz az egész utcát akarta, és véresre karmolt minden macskát, aki szabadon játszani akart a hátsó kertek alatt, vagy a kerítés rozoga deszkáin illegette magát. Dönci azonban más volt. Nem akart beletörődni abba, hogy egy melák, fekete agresszor minden más cicát maga alá gyűrve uralkodjon a környék felett, megegye az összes kirakott kaját, és udvaroljon a hölgyeknek, akik választási lehetőség híján be is hódoltak neki rendszerint. Dönci tudta, hogy mit kell tennie. Egészen véletlenül jött rá, mi is kell ahhoz, hogy megállítsa Bendegúzt. Egy álmos téli estén a tévét bambulva jött rá, a következő képsorokat látva:

Igen, ez az! A montázs! A világ legtökéletesebb edzési módszere, ahol 3 perces zeneszám alatt a leggyatrább, nyüzüge csókából is tökéletes harcos válik. Dönci tehát nekivágott a kemény edzésnek, hogy felkészülhessen a Bendegúz elleni végső összecsapásra...

Másnap a kopott kerítés tövében, egy tölgyfa mellett várta halálos ellenfelét Dönci. A hajnali csöndben Bendegúz mancsainak hangja égzengésnek hatott. A két macska farkasszemet nézett egymással, izmaik megfeszültek, hátukon a szőr egyenes vonalakba futott össze. Egyetlen pillanat volt csupán, amíg néhány méteres távolságból összeugrottak. És a következő másodpercben már meg is volt a győztes. Nem Dönci.

A montázs ugyanis mégsem olyan hatékony edzési módszer, mint ahogy az a tévében látszott. Aki pedig többszöri felszólítás ellenére is a macskájáról küld nekünk videót, ne várjon szép befejezést.