Ha ez most egy gyerek-cukisági verseny lenne, akkor Stolh Buciként érne össze kezünk a mindennek végét jelképező mappával, lefújánk az egész fesztivált, úgy, ahogy van. Az itt látható Zénó ugyanis tuti befutóként vinné el a fődíjat, mivel nem csak genetikailag szerencsés (vagyis szép) babáról beszélgetünk, hanem a csomagolt kenyérrel vívott éhes csatája is szívet melengető, mosolyt fakasztó, szülői ösztönöket cirógató látvány. Zénó tehát kiérdemelte a Rumbumm legaranyosabb pöttöm versenyzőjének járó különdíjat, ami ugyan csak eszmei érték, de évek múlva biztos büszke lesz arra a dokumentumfilmre, amely ország-világnak bemutatta hősies küzdelmét a fóliával. Kellett ez már nekünk is, mint egy falat kenyér Zénónak.
A szénhidrát habzsolása után következzék egy kecses kanyar, vissza az "állatokkal bármit" közhelyhez, azon belül is a végletekig elcsépelt "de édes a cicám megalázó helyzetekben" szerű videókhoz. A macskafétis újabb gyöngyszeme egy motoros bukósisakban nevelt cica, aki aszkétákhoz méltó nyugalommal és játékossággal viseli a kínzást, ráadásul neki sem kell a szomszédba mennie a cukiság faktorért.
Ma ilyen állatsimogatós, babaetetős, rózsaszínfelhőcskés napunk van. Holnaptól sokkal durvábbak leszünk.
