Gyanútlan péntek reggel volt, álmos, ünnep utáni hangulattal. Az utcán alig néhány ember, enyhe napsütés borítja be a várost, a nyár még fel-felsóhajt a közelgő tél jéghideg ölelésében. Számítógépünk halkan zörögve rajtol, a Rumbumm videók felé vesszük az irányt, ahogy azt minden nap tesszük. Ekkor még nem tudjuk, nem is sejtjük mi vár ránk a nevezők között. Alattomosan megbújik a tömegben, kiszúr minket, átkozottul türelmes. Nem hívja fel magára a figyelmet, csak csendben várja a sorát.

Megnézünk egy másik videót (nyárzáró party egy szórakozóhelyen, közel 6 és fél perc szeletelés, köszi), ő mindeközben nem mozdul, csak néz, figyel. Megvárja, hogy mi kattintsunk először. És akkor elindul. Átkozottul gyors, harmincegy másodperc alatt végez áldozatával. A lakodalmas zenével megbénít, a táncoló trió látványával a földbe döngöl, és a végén (amikor a szereplők maguk közé szólítják a nézőt) hirtelen adja meg a kegyelemdöfést. A presszó-muzsika pedig tovább szól a fülünkben: "Szerelmet szerelemért..."

Na és nektek milyen volt a péntek reggeletek?